Most mi lesz?

 Ha jól emlékszem ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy én eljöttem az állás interjúról abban a reményben, hogy fel fognak venni mert azt éreztem, és hogy másnap hívni fognak mindenképpen. 

Aznap már nem sok minden említésre méltó dolog történt. Én nyilván körbe telefonáltam a szüleimnek, hogy mi hogy történt és az elmondottak alapján ők is azt mondták, hogy na, ez meglesz. AHA... 

Na nézzük 

Felkeltem, elég korán mert izgatott voltam, hiszen aznap eldől, hogy mi fog történni, lesz - e munkám, vagy keresgélnem kell tovább. Nyilván ti is tudjátok, hogy milyen ez amikor ennyire görcsösen vársz valamit az idő is lassabban telik és minden kis zajra ugrassz. Hát én is ezt tettem. 
Emlékszem egyedül voltam otthon és folyamatosan csak a telefonomat néztem, nem volt kedvem senkivel beszélni illetve kommunikálni. Talán ezen a napon még a szomszédba se mentem át, pedig hát mindig át szoktam. Akárhányszor megcsörrent a telefonom reménykedtem, hogy ők hívnak, de csak anya volt vagy apa, és ha ez nem elég, ők is abból az indokból kifolyólag, hogy na kerestek-e már.. Igen ez kedves meg érdeklődő, de nem értem a logikát, ha kerestek volna, akkor nyilván már értesítettem volna őket de persze tudom ők is izgultak az egy szem gyermekük jövője miatt, nyilván nem vártam el, hogy csendben várakozzanak, csak nagyon pocsék érzés amikor megcsörren a telefonod ránézel és nem az akit vártál... 

16:30-otthon

Ekkor igazából már tudtam, hogy ma nem fognak hívni, de reménykedtem. Mindig csak egy fél órát toltam hozzá, hogy de az még nem is illetlenség. Aztán már csak magamba zuhantam. Egyszerűen nem értettem miért van az, hogy ha azt ígérte mindenképpen hív akkor ha ennyire pocsék voltam miért nem hív fel az úriember és mondja meg. 

Kint ültünk a szomszédokkal az utcán tollasoztunk, vagyis pontosabban most csak ők tollasoztak én meg ültem a padkán és a térdemre kulcsolva a kezemet billegtem és rágódtam azon, hogy hogy lehetek ekkora pancser, hogy azok után, hogy az egyetemre nem vettek fel, most itt ülök és én vagyok az a lúzer aki annyira rossz volt az állásinterjún, hogy vissza se hívják? Baromi rossz volt. Közben körülöttem mindenki nagyon megértő volt velem, senki nem akarta feszegetni a témát, de benne volt a levegőben. Elhangzott pár olyan mondat, amit fél füllel hallottam, hogy hát biztos, hogy felvettek, mert a nemen nem kell ennyit gondolkodni és a többi..
De tudod abban a helyzetben engem ezek nem nyugtattak, miért nyugtattak volna az ép és ésszerű érvek mikor nekem azt ígérték, hogy aznap hívnak és nem hívtak. Persze édesanyám mondta, hogy nem e lehet, hogy én emlékszem rosszul és nem is aznap kell várnom a telefont, de nem. A mai napig emlékszem, amikor az úr aki interjúztatott azt mondta, hogy akkor holnap MINDENKÉPPEN keresni foglak.  

Estére már elengedtem az egészet abban a tudatban, hogy ez nem jött össze. Nem mondom, hogy jól aludtam a gombóc ott volt a torkomban és azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el? Majd már a következő képkocka az emlékeimben az, hogy felébredtem. 

Másnap...

Persze másnap egész délelőtt még mindig nem kerestek, de engem már nem érdekelt, nem foglalkoztam vele különösképpen, de kimondottan jó hangulatom sem volt sőt.. mindenkivel bunkóbb voltam mint amennyire kellett volna. A környezetemben mindenki azt kérdezte, hogy hívtak e már pedig szerintem elég lett volna csak rám nézni és rájöttek abból is, hogy nem... Most őszintén ennél a bizonytalanságnál még az elutasítás is jobb nem? 

Péntek délután...

Sétáltam az utcán olyan fél 2 körül, már nem emlékszem mit és miért csináltam amikor ránéztem a telefonomra és elkönyveltem, hogy valószínű 2-ig dolgoznak az irodában és már ma sem fognak hívni és elraktam a farzsebembe a telefont és mentem tovább.. 

Aztán...

Aztán csörgött a telefonom és az interjúztató úriember volt az, remegő kézzel vettem fel a teleont, és kb hebegtem habogtam helyeseltem igen én vagyok az nem még nincs másik állásom igen-igen stb ... és kimondta lényeget... SZERETNÉNEK VELEM DOLGOZNI és augusztus 6-án megkezdhetem az oktatási hetem... 

A következő bejegyzésben az oktatási hétről fogok írni nektek, 
hamarabb jön mint hinnétek. 

Puszi,

#ihosiringo