Köszönök mindent, amit tőletek kapok

23:55 - Még 5 percig kedd este van. Mindjárt szerda. Gondoltam leülök kicsit és gondolkozok az elmúlt három hónapon, és hát most van rá időm. Be kell vallanom voltam már pár fokkal jobban de ez nem számít. Jelenleg nincs hangom de ez most nem is fontos, mert nem hallgatnotok kell. 

Ma jöttem be az ajtón a lakásba, leültem a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Sóhajtottam, hogy megint elmúlt kilenc óra mire haza értem, össze kell pakolnom, nem ártana valamit tanulnom is, sőt akár még munkám is lenne amit befejezhetnék. Hirtelen nem tudtam mivel kezdjek. Átfutott az agyamon, hogy talán időben haza kellett volna érni. Igen, kellett volna, de hát egy barátommal voltam, beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Nem is találkozunk sokat hiszen nem egy városban lakunk... Mérlegeltem, hogy szerintem megérte, hogy vele voltam mert sokat beszélgettünk és egy vidám délután/este volt. 

Itt az ideje pakolni. Hát jó. Elraktam a ruháimat, összeszedtem az üres csészéket meg az egyéb üres csokis csomagolásokat is. Ezután a kezembe akadt egy üveg pezsgő, egy óriás tábla csoki, egy üveg bor, egy Merci és egy doboz Toffifee. Hirtelen nem tudtam mikor vettem én ezeket vagy, hogy ki hagyta vajon itt, mivel mostanában egy páran megfordultak nálam.  Mindegy félretettem, hogy ez majd az akkori Iringó problémája aki majd ráér ezen gondolkodni mert nekem most legkisebb gondom vagy feladatom -kinek, hogy tetszik-is nagyobb ennél. 

Ahogy most itt ülök a csendes magányban rájöttem, hogy honnan is vannak ezek a finomságok. December 7-én volt egy úgynevezett DUE Karácsony, ahol a tagokkal együtt ünnepeltük meg a 2018-as évet. A végén pedig, odajöttek, hogy mennyire köszönik azt a munkát amit értük csináltunk. Igen nem csak én hanem többed magammal űzöm ezt a sportot. Emlékszem az egyik srác megkért, hogy mielőtt elmegy rá érek-e egy fél percre. Hát persze, hogy ráérek, mindig rájuk érek mivel értük vagyok. Elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy mindig vagyunk neki, és terelgetjük, hogy ennyit foglalkozunk vele. Meg sem tudtam szólalni, csak megölelni. De abban az ölelésben minden benne volt. 

Ebben az eltelt negyed évben, sokszor éreztem, hogy nem jó az amit csinálok, hogy suta vagyok hozzá, és az is biztos, hogy van hová fejlődnöm még, sőt csak fejlődnöm kell.  De most, hogy így végignézek ezeken a tárgyakon nekem mégsem az jut eszembe, hogy na milyen jó lesz megenni azt a csokit... - pedig ismertek.  Ez egy szelet szeretet tőletek, és ti erősítettétek meg azt, hogy az út amit elkezdtem jó, és ha néha kettőt hátra is kell lépnem mert erős a szél vagy nagy a sodrás, akkor is küzdenem kell mert, ez az én utam amit magamnak taposok. 

Srácok, köszi! Köszönöm, hogy bármikor itt vagytok nekem és mertek írni. Ne feledjétek ha akár csak egy ölelés kell, vagy pár kedves szó, itt vagyok. Nektek mindig. 

#ihosiringobea