Az élet nem csak egy ajtóból áll

Azt hiszem már nagyon régen beszélgettünk, úgy igazán, úgy őszintén. Reméltem, hogy ilyenkorra már arról írhatok nektek, hogy az életem minden fronton tökéletes, minden szép, bejárok dolgozni, felveszem a fizetésem tömérdek időm van a családomra és a barátaimra, na meg magamra. Hmm, ez nagyon szépen hangzik, de nem igaz. Az éltem 90% emészti fel a munka és nagyon boldog vagyok, ha a maradék 10%-ban van időm aludni és nem kell mást csinálnom. De most kicsit másról szeretnék veletek témázgatni.

Kedves Érettségizők!

Nyakatokon vannak a vizsgák és tudom, ti most úgy érzitek, a világon minden ellenetek van és összecsaptak a fejetek felett a hullámok, semmit nem tudtok és megfogtok bukni. Nos, egy éve én ugyan ezen mentem keresztül, ezért azt gondolom, hitelesebb egy olyan ember sorait olvasni, aki nem legalább 20 éve ült teljes díszben egy tollal és csokival reggel 8-kor a vizsgapapír felett.

Nem fogok nektek hazudni kegyetlen érzés lesz, gyomorforgató és a tetejébe a végén még nagyon fáradtak is lesztek, de a világ legjobb érzése lesz túl lenni rajta és azt mondani, igen én ezt megcsináltam. Mindannyian képesek vagytok rá, és tudom számotokra nem az a kérdés, hogy meglesz-e hanem hogy milyen lesz.

Amikor végre fellélegeznétek, hogy végre vége a akkor jön az a kritikus pont, hogy felvesznek-e titeket az általatok választott egyetemre. Tudom, sokan el se tudjátok képzelni az életeteket a felsőoktatás nélkül, mert minden irányból azt kapjátok, hogy csak ez a járható út és, aki ezt máshogy gondolja, vagy máshogy csinálja az az élet feketebáránya, de kérem szépen TIÉTEK A VILÁG.

Szeretnélek titeket megnyugtatni, hogy egy kudarc nem a világ vége, nem azt jelenti, hogy mindennek vége, hanem azt, hogy kicsit körbe kell nézni milyen más ajtók, vannak még, amiket ki lehet nyitni. Az élet nem csak egy ajtóból áll, hanem több ezerből, a kérdés csak az, hogy ha az egyik bezárul akkor mi ülünk tovább a küszöbnél vagy felállunk és kopogtatunk egy másikon.

Nézzünk csak engem. -Ezt most azért mesélem nektek el, hogy amikor az ominózus hétfő reggel odaültük a padba akkor ne gondoljátok, hogy ezen az életetek múlik, hanem vegyetek egy nagy levegőt, azt mondjátok, igen mindent beleadok, de egy bizonyos nyugalom legyen a gyomrotokban, ha nem jön össze, akkor sincs itt a világ vége és még az élet sem áll meg.

Én voltam az, aki világ életében a médiában szeretett volna dolgozni valamilyen formában. Sok tervem volt és van is, van, ami azóta kiteljesedet, van, ami folyamatban van és van, amit még mindig arra vár, hogy elérjem.

Igen jól tudjátok engem nem vettek fel az egyetemre, ahová jelentkeztem, mert elszúrtam. Én is azt hittem, hogy most aztán összedőlt a világ, de nem. Tudnotok kell, hogy nem vagytok ettől kevesebbek, hanem ugyanolyan értékes emberek vagytok, csak más felé kell kacsintanotok az életben.

Ebben az élethelyzetben nehéz tisztán látni, nehéz azt érezni, hogy van más út, ami titeket egyáltalán érdekel, de nincs mese: le kell ülni és át kell gondolni mit, szeretnétek igazán az élettől. Én három dolgot tudtam.

Nyilván ez nem túl sok, de hárommal több, mint a semmi, és büszkén jelentem nektek: 3/3 pipa. Mivel baristaként könnyebb elhelyezkedni, mint egy jónak mondható érettségivel a médiába dolgozni nyilván ezt az utat választottam, de nem bánom. Eldöntöttem egy augusztusi reggelen, hogy beadom a jelentkezésem az egyik neves kávézóba hátha... és innen már tudjátok mi történt. Annak érdekében, hogy pesten is legyek evidens, hogy ezt egy pesti kávézóba tegyem meg, és meg is csináltam. Nyilván nekem is el kellett mennem állásinterjúra, ami szintén nem egy könnyű dolog de erről jövő héten beszélünk. Hogy jön ehhez a média? Kitartás és szorgalom.

Van a DUE. Lehet, tudjátok, lehet nem. A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete. Mielőtt ide kerültem (igen most itt vagyok) rengeteg mindent csináltam meg nekik a szabadidőmben ingyen, önszorgalomból, szeretetből, ami azt eredményezte, hogy amint kiderült, hogy én kvázi szabadúszó vagyok ők jöttek és segítettek abban, hogy azt csináljam, amit én szeretnék.

Ezzel most nem azt szeretném közvetíteni, hogy én mennyire mázlista vagyok és ez csak nekem sikerülhet, hanem azt, hogy ha valamit igazán szeretsz, és abba energiát fektetsz, akkor összejöhet, még akkor is, ha matekból gyenge voltál és csak egy év múlva érzed magad arra készen, hogy újra próbáld. Én sem adtam fel az eredeti tervemet és az érettségi hetében az egyik napon én is ott fogok ülni a tollammal a papír felett és együtt megcsináljuk, mert meg lehet, és mert érdemes. De ne feledjétek nem az egész életetek a tét. Ez egy ugródeszka, amit jó elsőre megugrani, de nem gáz ha neked kell egy második alkalom rá, hogy egy biztosat dobbants és tökéleteset ugorj!

Így történt, hogy én az elmúlt évemben rádiót főszerkesztettem, újságíró palántákat terelgettem, tudós lánykákat koordináltam és még videós csoportot is vezettem a médiatáborban. Mert az élet egy olyan kaland, amelyben sok út van, és azért mert az egyik utcája valamiért ideiglenesen útépítés miatt zárva van nem azt jelenti, hogy nem lehet kipróbálni egy másik utat, mert ki kell próbálni.

#ihosiringobea